Nagy üzletközpontban voltam tegnap este. Nézegettem az ember forgatagot a kávém mellől. Akire vártam, telefonált, hogy nemsokára érkezik, - bocsi, dugó. Én könnyen voltam, mert villamosra szálltam. Nézelődtem, unatkoztam.
Kifizettem a kávémat, és gondoltam sétálok egyet a nagy házban, sok ember között.
Semmibe révedve bámultam a mozgó téliesen szürke öltözetű manusokat, nőket.
Ismerős arc jött szembe. Nem tudtam hová tenni. Öreg, görnyedt, sápadt, sárgult bőrű, csoszogó, sántító férfi. Láttam, hogy Ő is néz... Nem tudtam ki Ő. Nem ugrott be... Ballagtam tovább, és alig két-három lépés után, utána fordultam... Volt egy mozdulata, amiről felismertem... PISTA!!!
Rögtön beugrott, amikor már késő volt. Régen, tizenvalahány éve volt stáb tag. Nagy, erős, hatalmas lapát kezű, 180 centi feletti, mázsás, igazi szikár legény volt akkor, aki jött valahonnan faluról, mindent tudott amihez szerszám kellett, és bármit megoldott a szerszámaival, nagyon ügyes, őszinte, nagyon szimpatikus, egyszerű, dolgos, a legnemesebb értelemben, igazi paraszt gyerek volt. Nagyon kedveltem. Nem idősebb nálam pár évvel.
Most húzta az egyik lábát, néztem, ahogyan összegörnyedten járt... Sokáig néztem utána, ahogyan a mozgólépcsőre lépett, öregesen, betegesen, gyengén, óvatosan. Nagyon betegnek látszott. Fura, szürke-sápadt, sárgás volt a bőre... Láttam már ilyet. Sajnos sokat.
KÓRSÁG. - a vége felé...
Az élet utolsó táncai a halál körül.
Kimaradt a találkozás Pistával. Nem mentem utána. Nem léptem utána, hogy megszólítsam... Annyira megdöbbentett ahogyan az a nagy erős, falusi fickó, akire emlékeztem, így összetörjön... Biztosan így marad meg emlékezetemben. Nem valószínű, hogy újra látni fogom még... A mozdulatról, amiről felismertem, amikor elmentem mellette, a mozdulatáról is emlékezni fogok rá, és mindig figyelmeztetni fog, hogy legyek figyelmesebb.
Amikor megfordultam, amikor már elmentem mellette, Pista a levegőbe legyintett. Lehet, ő sem ismert meg azonnal.
Nem nekem szólt azt gondolom... Az Életnek, a kórságnak, a napok romjainak, és a reménytelenségnek.
Lemondott arról, hogy az ő állapotában beszéljünk - jobb volt így neki...
